Napi Evangélium

2019. november 21. – Csütörtök (Lk 19,41-44)
Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta: „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.” Lk 19,41-44

Elmélkedés

A mai evangéliumi szakaszban Jézus figyelmeztetését olvassuk, amely Jeruzsálem lakóihoz szól: „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál!” Szavait lelkileg megindulva, sírva mondja. A figyelmeztetés második része pedig egy jövendölés magáról a városról, Jeruzsálemről. Az Úr szava néhány évtizeddel később, nem sokkal Lukács művének keletkezése előtt be is következett, hiszen a rómaiak megostromolták a várost és a templomot is felégették. Jeruzsálem neve annyit jelent: a béke városa. Sajnos azonban Krisztus kora óta mindmáig megtapasztalható benne a békétlenség és a vallási viszályok, amelyek nem akarnak megszűnni. Jézus szavai szerint a végzet nem csak a kőből épült várost fogja utolérni, hanem lakóit is, mert nem ismerik fel azt, amit üdvösségük érdekében meg kellene tenniük.

Isten üdvözítő szándékának felismerése mindannyiunk feladata. Döntéseink és cselekedeteink előtt érdemes az üdvösségünk szempontjából megvizsgálnunk azok várható hatását, azaz amit tenni szándékozunk, az örök életünket szolgálja-e vagy sem? Emberi életünk alapvető szempontja, hogy az üdvösség útján haladunk Jézus Krisztus vezetésével. Utunkat megvilágosítja a Szentlélek, illetve neki köszönhetjük azt is, hogy erősíti akaratunkat mindannak megtételére, amit Isten kíván tőlünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig Őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége.

Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta: „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.” Lk 19,41-44

Elmélkedés

A mai evangéliumi szakaszban Jézus figyelmeztetését olvassuk, amely Jeruzsálem lakóihoz szól: „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál!” Szavait lelkileg megindulva, sírva mondja. A figyelmeztetés második része pedig egy jövendölés magáról a városról, Jeruzsálemről. Az Úr szava néhány évtizeddel később, nem sokkal Lukács művének keletkezése előtt be is következett, hiszen a rómaiak megostromolták a várost és a templomot is felégették. Jeruzsálem neve annyit jelent: a béke városa. Sajnos azonban Krisztus kora óta mindmáig megtapasztalható benne a békétlenség és a vallási viszályok, amelyek nem akarnak megszűnni. Jézus szavai szerint a végzet nem csak a kőből épült várost fogja utolérni, hanem lakóit is, mert nem ismerik fel azt, amit üdvösségük érdekében meg kellene tenniük.

Isten üdvözítő szándékának felismerése mindannyiunk feladata. Döntéseink és cselekedeteink előtt érdemes az üdvösségünk szempontjából megvizsgálnunk azok várható hatását, azaz amit tenni szándékozunk, az örök életünket szolgálja-e vagy sem? Emberi életünk alapvető szempontja, hogy az üdvösség útján haladunk Jézus Krisztus vezetésével. Utunkat megvilágosítja a Szentlélek, illetve neki köszönhetjük azt is, hogy erősíti akaratunkat mindannak megtételére, amit Isten kíván tőlünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig Őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége.