KERESZTELÉS

Idézetek Az Egyházi törvénykönyvből:

851. kánon:
– A keresztség kiszolgáltatását kellőképpen elő kell készíteni…
– a megkeresztelendő gyermek szüleit és azokat, akik a keresztszülői feladatokat fogják magukra vállalni, megfelelően meg kell tanítani ennek a szentségnek a jelentésére és a vele járó kötelezettségekre…
– a szülőket… lelkipásztori buzdításokkal, sőt közös imádsággal is kellően felkészítsék
855.k.
– ügyeljenek arra, nehogy a keresztény érzülettől idegen nevet adjanak (a gyermeknek)
856.k.
– ajánlatos, hogy a keresztséget vasárnap szolgáltassák ki
857.k.
– a keresztelés helye a saját plébániatemplom…
867.k
– A szülők kötelesek gondoskodni arról, hogy a gyermekek már az első hetekben megkapják a keresztséget. A születés után mielőbb, sőt már a szülés előtt forduljanak a plébánoshoz… hogy erre kellő felkészítést kapjanak.
868.k.
– Ahhoz, hogy a gyermeket megengedetten kereszteljék meg, szükséges… hogy megalapozott remény legyen a katolikus vallásban való nevelésre…
871.k.
– Az abortált magzatokat, ha élnek, amennyiben lehetséges, kereszteljék meg.

KERESZTSZÜLŐK
872.k.
– feladata… hogy azon fáradozzék, hogy a megkeresztelt a keresztségnek megfelelő keresztény életet éljen, és az ezzel járó kötelességeket híven teljesítse.
874.k.
– tizenhatodik életévét betöltött személy legyen
– katolikus, megbérmált (volt elsőáldozó!), s éljen a hithez és a vállalandó tisztséghez méltó életet.
– ne kösse semmilyen kánoni büntetés (pl. elvált-újraházasodott, v. nem egyházi házasságban él)
– nem katolikus, csak mint a keresztség tanúja fogadható el.
HÁZASSÁGKÖTÉS – (JEGYESOKTATÁS)
Legalább 4-5 hónappal az esküvő előtt kérjük érdeklődni, jelentkezni a Plébánián! – az időpont (hely), lefoglalása, de a felkészülés, ill. a szükséges okmányok beszerzése miatt is!
Jegyesoktatás: időpont egyeztetéssel a plébánosnál!

BETEGELLÁTÁS
Minden első pénteken áldoztatás van az idősekotthonban és a betegeknek.

Sürgősségi betegellátás: jelezni a plébánián!

TEMETÉS
Ha már ismeretes a temetés időpontja, az elhunyt adatainak birtokában (név; szül.idő, hely; lakcím; halál oka) lehet jönni egyházi temetést kérni – amennyiben az elhunyt plébániánk területén lakott. Más plébánia területéről engedélyt kell hozni! Harangozás csak egyházi temetésnél vehető igénybe.

FELNŐTTEK ELSŐÁLDOZÁSA, BÉRMÁLKOZÁSA
Felnőttek kérdezik: hogy lehetnék keresztelve, elsőáldozó, bérmálkozó, stb.Ez ügyben és más témákban is bátran lehet kérdezni a plébánost, illetve káplánt!! Szívesen felkészítjük a fiatalokat, felnőtteket ezen szentségek felvételére! Ld. még a Hittanórák rendjét..

SZENTGYÓNÁS
Milyen gyakran kell (illetve ajánlatos) gyónni?
Ezzel kapcsolatban többen tévedésben (tudatlanságban) élnek! Azért nem gyónnak (vagy legalább is ritkán), mert azt gondolják, hogy a szentmise bűnbánati része helyettesíti a gyónást. A Római misekönyv általános rendelkezései világosan kimondja: “… a pap bűnbánat felindítására szólít fel, majd rövid csend után az egész közösség bűnbánatot tart, végül a pap bűnbocsánatért imádkozik, amely azonban nélkülözi a bűnbocsánat szentségének hatékonyságát.”
– A szentmise bűnbánati részén kívül ajánlatos tehát minden nap becsületesen lelkiismeretvizsgálatot tartani, megbánva bűneinket, és általában havonként szentgyónást végezni.
– Általában adventben és nagyböjtben van lehetőség rá, de lehet időpontot is egyeztetni a gyóntató atyával!
Gyónni?
Gyónni kellemetlen. Sok katolikus valahova a tudata peremére száműzi a gyónást. Ünnepek közeledtével nagyot nyög és rászánja magát, hogy aztán minél hamarabb visszatérjen a “rendes” kerékvágásba, ahol nincsenek ilyen kényelmetlen dolgok.
Mások áhítják a gyónást és eget-földet bejárnak, amíg találnak papot, aki hajlandó fogadni őket és óraszám hallgatni vallomásaikat, amelyekben nem annyira bűneik, mint pszichológiai állapotuk játssza a főszerepet. Ha aztán ezt a megértő gyóntatót távolabbra helyezik vagy netán Isten magához szólítja, beszüntetik a gyakori gyónást.
A két típusban egy közös: egyiknek se változtat életén a gyónás. Csak emberi kielégülést nyújt. Egyik eleget tett a törvénynek és hagyománynak, a másik jól kibeszélte magát és megkönnyebbült. De Isten maradt, ahol volt, és ők is maradtak, ahol voltak.
Pedig a bűnbánat szentségének az volna a rendeltetése, hogy Isten belépjen életünkbe és megváltoztassa azt. Kövessük a feloldozás szövegét: “Isten, a mi irgalmas Atyánk, aki Szent Fiának kereszthalála és feltámadása által kiengesztelte önmagával a világot és kiárasztotta a Szentlelket a bűnök bocsánatára, az Egyház szolgálata által bocsásson meg neked és adja meg a békét; és én feloldozlak téged bűneidtől az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.” Előfordulhat, hogy a gyóntató időnyerés céljából elhagyja a bevezető mondatot és csak a szorosan vett feloldozás szavait mondja el, vagy lerövidíti a formulát. A feloldozás természetesen ilyenkor is érvényes. A bevezető mondat azonban mégis nagyon fontos, mert föltárja a tartalmát annak, ami történik. Az Egyház szolgálata révén a bűnbánóban Jézus kereszthalának és föltámadásának ereje lép működésbe, és kiárad rá a mindent megújító Szentlélek. Nem az elkövetett bűnök puszta sztornírozása megy végbe, hanem Isten újjáteremtő műve. Aki bűnösként térdelt le, szentként kel föl. Aki a pusztulással volt eljegyezve, most a Szentháromság életét hordja magában. A csődre ítélt egzisztencia már a teremtő Szeretet edénye. “Aki Krisztusban van, új teremtmény” (2Kor 5,17).
A gyóntatószék az új teremtés műhelye. A gyóntató pap az új teremtés – személyében jelentéktelen – eszköze. A kiengesztelődés szentségének lényege, hogy Isten csodát művel a megtérő szívében, magához ragadja őt és áthatja önmagával. A bűnök azért törlődnek el, mert nem férnek össze Isten szentségével, aki behatolt a gyónó életébe, és szeretetének perzselő csókjával birtokába vette azt. Természetesen kívánatos, hogy a gyóntató olyan személy legyen, aki előtt a gyónónak nem esik nagyon nehezére föltárni lelkét. Mégis szögezzük le világosan, hogy ami a gyóntatóból igazán fontos a gyónásban, az nem a személyiség, hanem az apostoli hatalom: “Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak” (Jn 20,23). Nagyon nagy hiba azért halogatni a gyónást, mert nem vagyunk megelégedve a gyóntatókkal. A pap gyarló ember, ne akarjuk piedesztálra emelni, és ne várjunk tőle angyali tökéletességet.
Egyszersmind azonban indokolt, hogy olyan gyóntatót keressünk, aki szolgálatával a feloldozáson túl lelki vezetést is nyújt. Bár a lelki vezetés szolgálata elválasztható a gyóntatói szolgálattól, mégis lehetetlen a gyóntatói működés egy minimális lelkivezetői tevékenység nélkül: a gyóntatónak nyilatkoznia arról, mi bűn és mi nem, milyen feltételek mellett adható egyáltalán feloldozás, és ha sok ideje nincs is egy-egy gyónásra, az esetek túlnyomó többségében indokolt egy-két lelki tanáccsal szolgálnia, sőt már a kiszabott elégtétel is mutat valamilyen irányt. Ha a gyónó ezenkívül lelki dolgokra vonatkozó kérdéseit is fölteszi a papnak, és kellő gyakorisággal járul a kiengesztelődés szentségéhez, a gyóntatás és lelkivezetés szolgálata minden nehézség nélkül összeköthető. Ilyen kapcsolat természetesen nem akármelyik gyóntatóval lehetséges, meg kell találnunk a megfelelő személyt, akihez bizalommal tudunk lenni, és akinek állásfoglalásait megbízhatónak tartjuk. Ez vidéken nagyobb nehézséget jelent, mint a nagyvárosban. Saját plébánosuk előtt sokan nem tudják föltárni intim világukat. Ilyenkor megközelíthető távolságban kell találni egy másik papot, és azt meghatározott időközökben fölkeresni. Ha a lelkivezető túl távol lakik vagy túlságosan ritkán keressük föl, a lelkivezetés névlegessé válik. Amennyiben diakónust, szerzetest vagy érett hitű világi személyt választunk lelkivezetőnknek, akkor is célszerű állandó gyóntatóhoz járnunk, éspedig olyanhoz, akinek tanácsai nem ütik élesen a lelkivezető tanácsait. Hogy olykor-olykor nem ítélik meg a dolgokat egyformán, az természetes és elkerülhetetlen. Éppen ezért vagyok annak a híve, hogy a lelkivezető és a gyóntató lehetőleg azonos személy legyen. Ő se tévedhetetlen, mégis nagyobb biztonságot tud adni, mintha rendszeresen ellentétes tanácsok között kell választanunk. Ha meggyőződtünk arról, hogy gyóntatónk hit és erkölcs dolgában töretlenül képviseli az Egyház tanítását, és tűrhetően tudunk kommunikálni vele, a gyóntatószéki szolgálat kereteiben kielégítő lelkivezetéshez juthatunk. Így azt a veszélyt is elkerüljük, hogy a lelkivezetés lelki fecsegéssé torzul.
Ahhoz, hogy állandó gyóntatóra leljünk, természetesen mindenekelőtt gyónnunk kell, mert csak a gyakorlat mutathatja meg, kinél találunk kellő megértésre és vezetésre. Elkerülhetetlen tehát, hogy benyissunk olyan papok gyóntatószékébe, akiket nem ismerünk. Hogy erre rá tudjuk szánni magunkat, tudatosítanunk kell a kiengesztelődés szentségének fent leírt lényegét. Nem azért megyünk gyónni, hogy pszichológiai kielégüléshez jussunk, nem is azért, hogy tanítást kapjunk, vagy kapcsolatot ápoljunk a gyóntatóval. Ezek mind következményei lehetnek (s remélhetően lesznek is) gyónásunknak, de nem képezik annak fő tartalmát. A fő tartalom az, hogy Jézus Egyházában és saját lelkünkben az isteni élet új hulláma árad ki, amely begyógyítja a bűneink ütötte sebeket. Ehhez részünkről szükséges a hit, a megtérés elhatározása és a bűnvallomás. A gyóntató részéről egy szükséges: a feloldozás. Ezzel teszi értünk a legtöbbet, minden más csak kísérőjelenség. Kellemetlen tud lenni egy ballábbal felkelt gyóntató, és a papnak természetesen mindent meg kell tennie, hogy fáradtságát, rossz kedvét, személyes vergődéseit ne vigye bele a gyóntatásba, hanem szeretetteljes érdeklődést és megértést tanúsítson a bűnbánók iránt. De egy goromba pap, sőt egy hitetlen pap is rázúdítja gyónóira a teljes mennyet, ha a feloldozást előírásszerűen elimádkozza. A gyónás szertartása szentség. Isten cselekvése, nem a papé.
Mint mondottam: szükséges a gyónó részéről a hit. Nemhívőket nem szabad gyónásra kényszeríteni, esküvőjük előtt sem. A hit nélkül végzett gyónás nem adja meg a bűnök bocsánatát, sőt Isten szentségét sérti. A gyakorló katolikusnak se szabad azzal a hátsó gondolattal gyónnia, hogy “ez úgyse fog használni semmit”. Istennek vallja meg bűneit, és Isten mindenható. A jó gyónás nemcsak eltörli a bűnöket, hanem megadja a szükséges kegyelmet a bűnök jövőbeni elkerüléséhez is. Számos gyónó ebben nem hisz, és ezért megreked bűneiben. Ha hinne, haladna.
Szükséges továbbá a megtérés elhatározása. Mondhatnám úgyis: szükséges a bűnbánat. Két okból fogalmazok másképp. Egyrészt: a “bánat” szó érzelemre látszik utalni, jóllehet itt az akarat aktusáról van szó. Másrészt: ebben az elhatározásban benne van az elégtétel elvégzésének szándéka is. Az ősegyházban csak vezeklés után kaptak feloldozást a bűnbánók, a jelen gyakorlat viszont később elvégzendő elégtételt szab ki. Hangoztatni kell, hogy ez lényeges része bűnbánatunknak. Bűnünk sebet ütött az Egyházon, és legalább jelképes cselekedettel ki kell fejeznünk, hogy készek vagyunk gyógyítgatni ezt a sebet. Az elégtétel elvégzésének szándéka nélkül végzett gyónás érvénytelen. Ha nem értjük az elégtételt vagy problémát jelent az elvégzése, szólnunk kell a gyóntatónak. Amennyiben a gyónás után mégse végezzük el az elégtételt, ez nem teszi visszamenőleg érvénytelenné a gyónást, de vétkes mulasztás. Ha addig halogattuk, amíg elfelejtettük, mi is volt az elégtétel, következő gyónásunkban (vagy ugyanattól a gyóntatótól gyónáson kívül is) másik elégtételt kérhetünk. Mindezek fényében lényeges, hogy a gyóntatószékből távozva számontartsuk és mielőbb elvégezzük a penitenciát.
A “megtérés elhatározása” azonban sokkal több az elégtétel elvégzésének szándékánál. Szükséges, hogy a gyónás megtérést jelentsen, vagyis elfordulást a bűntől és odafordulást Istenhez, akit a jövőben teljes szívünkből törekszünk szeretni. Találkozni lehet olyan gyónókkal, akik a feloldozást csak a múltbeli bűnök sztornírozásának tekintik, de nincs szándékuk változtatni életükön. Nem mondanak le a politikai ellenfél iránt táplált gyűlöletükről, fönn akarják tartani házasságon kívüli szexuális kapcsolatukat, szenvedélybeteg létükre nem hajlandók elvonókúrára, vagy ragaszkodnak súlyos közeli bűnalkalmakhoz (pl. szerelmesek egy lakásban, tanúk nélkül, kulcsrazárt ajtók mögött). Az ilyen gyónás érvénytelen és szentségtörő. Ha történetesen föloldozást kapnak egy kevésbé figyelmes vagy liberális felfogású gyóntatótól, ez nem törli el bűneiket, mert a bűnbocsánat objektív feltételei hiányoznak. A gyóntatónak csak alkalmazni van joga a katolikus erkölcstant, nem megváltoztatni. A kegyelmet ugyan közvetíti, de nem ő adja.
Szomorú típusa az ilyen megtérés nélküli gyónónak, aki saját erkölcstant csinál magának,mondván, hogy “az ő lelkiismerete szerint” megengedett az, ami a katolikus Egyház szerint tilos. Mint II. János Pál pápa tanítja, a szabadság csak akkor szabadság, ha az igazságban gyökerezik. Az igazságot pedig nem a mi vélekedésünk állítja elő. Nem mi rendelkezünk az igazsággal, az igazság rendelkezik velünk. Sem az egyedi hívő, sem a gyóntató vagy teológiai tanár nem teheti túl magát azon az igazságon, amit a Katolikus Egyház Katekizmusa biztos és kötelező módon elénk ad. “Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak; akik a sötétséget világossággá teszik, és a világosságot sötétséggé” (Iz 5,20). A megtérés a tévtanokból a hit igazságához való visszatérést is jelenti.
Szükséges továbbá a gyónó részéről a bűnvallomás. Ha ez valamilyen okból gyakorlatilag lehetetlen (eszméletlen betegnél, süllyedő hajón vagy egyéb szükséghelyzetben), el is maradhat; ha a hit és a megtérés elhatározása megvan, a feloldozás célba fog találni. Átlagos esetben azonban szükséges, hogy a gyónó legalábbis minden halálos bűnét fajta és szám szerint megvallja. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy egy bűn halálos volt-e, jól tesszük, ha meggyónjuk, de nem vagyunk erre okvetlenül kötelezve, és tökéletes bánatot indítva áldozhatunk gyónás nélkül is. Egészséges lelkiismeretű embernél azonban nem lesz probléma annak megkülönböztetése, hogy hátat fordított Istennek (halálos bűn) vagy csak megbotlott a feléje vezető úton (bocsánatos bűn). Ha valaki lelki életet él és sűrűn gyónik, annak életében a halálos bűn kivételes tragédia, mindennapi botlásai általában nem halálosak. Még tárgyilag súlyos bűnök esetén is, amilyen például a maszturbáció, gyakran fönállnak olyan szubjektív enyhítő körülmények (pl. a kellő pszichológiai szabadság hiánya), amelyek a bűnt bocsánatossá teszik. Az aggályosságnak nevezett kényszerneurózis mindenütt halálos bűnöket lát, de az aggályosnak egyáltalán nem szabad arra hallgatnia, amit lelkiismeretének vél, holott valójában szorongásos kórtünet; neki kizárólag a gyóntató utasításaira szabad hallgatnia.
A lelki élet azonban a gyakorlatban nem fog működni a bocsánatos bűnök megvallása nélkül. Aki Istent mindenek fölött akarja szeretni (márpedig az evangélium erre kötelez bennünket), annak valamennyi gyarlóságával föl kell vennie a harcot, leghatékonyabb fegyverünk pedig éppen a szentgyónás.
Három-négy hetente, de legalább havonta gyónnunk kell, hogy előre tudjunk haladni. Akik csak rendkívüli alkalmakkor jönnek el gyónni, aligha akarnak az üdvösség útján járni. Hetente többször gyónni már többnyire egészségtelen túlzás, de a heti gyakoriság még normális és hatékony. Aki úgy gondolja, nincs mit gyónnia, sürgősen olvassa el a hegyibeszédet.
A jó bűnvallomás annak megvallásával kezdődik, hogy mikor gyóntunk utoljára.
Így kell kezdenünk, mindjárt a köszönés után. Ez nem szükséges ugyan a gyónás érvényességéhez, de szükséges a gyóntató tájékoztatására. Hogy úgy
mondjam: ez adja meg bűneink “helyi értékét”. Nem mindegy például, hogy valaki két héten át hanyagolta el az imádságot, vagy két hónapon át.
Természetesen elegendő az utolsó gyónás időpontját azzal a pontossággal megjelölni, amellyel emlékszünk rá. De túl kevés azt mondani: “Régen gyóntam utoljára”. Ez jelenthet két-három hónapot, de jelenthet húsz-harminc évet is. Mondjunk számot, még ha hozzávetőlegeset is. Ha valaki az utolsó gyónás helyett azzal kezdi a bűnvallomást: “Mit is mondjak”, vagy “Hát…”, bennem kétely ébred helyes szándéka felől. Úgy tűnik, nem tudja, mit akar.
Miután elsoroltuk bűneinket (nem részletezve, csak megnevezve), fejezzük be a bűnvallomást a “Másra nem emlékszem” formulával. (Ha a gyónó itt csak hallgat, a gyóntatót zavarba hozza, hogy vajon újabb megvallani való bűnön töpreng, vagy befejezte a sort.) Ezután a gyóntató veszi át a szót, fölteszi kérdéseit, elmondja tanácsait és elégtételt ad. Ne szakítsuk félbe, akkor se, ha újabb megvallani való bűn jutott eszünkbe. Miután megkaptuk az elégtételt, újból miénk a szó, pótolhatjuk, ami közben eszünkbe jutott (emiatt esetleg az elégtétel is változhat, de ha a gyóntató ezt nem említi, akkor elegendő a már adott elégtétel). Ha nincs pótolni valónk, fogadjuk el az elégtételt egy “Igen” vagy “Jó” szóval, és fejezzük ki bűnbánatunkat.
Erre a célra nincs kötelező formula, a tanult bánatimák csak minták, de mindenképpen mondjuk ki hangosan, hiszen az Egyház színe előtt tartunk bűnbánatot. Amikor vége a bánatimának, a pap feloldozást ad a fent idézett formulával. A végén feleljünk “Amen” szóval, ez a hit szava, Jézus anyanyelvén. Az Eucharisztia vételekor is ez a hitvallásunk. A befejező formulák már nem tartoznak a lényeghez, a “Magasztaljuk Istent…” csak egy fakultatív szöveg több közül. Ha a pap használja, adjuk meg a választ, de ha elköszön, köszönjünk mi is és menjünk. Részemről a “Menj békével” szóval szoktam elköszönni, amire alkalmas válasz: “Istenek legyen hála” – ezután már további elköszönés nem szükséges.
Egy új, természetfölötti élet kalandja áll előttünk, a sátán vereséget szenvedett, Isten öröme lakik bennünk. Merítsünk a kincsből, amelyet hordozunk!

ELVÁLTAK
Gyónhatnak? Áldozhatnak?
Ezek több mindentől függnek. Pl. egyedül él, vagy kötött újabb házasságot, esetleg csak együtt él valakivel stb. Sok téves információ forog a köztudatban! Ezért érdemes a konkrét esetet személyesen megbeszélni a plébánossal.

EGYÜTTÉLŐK
Gyónhatnak? Áldozhatnak?
Azok a katolikusok, akik nem kötöttek érvényes egyházi házasságot és úgy élnek együtt, nem gyónhatnak!

ELSŐPÉNTEK
A Jézus Szíve tisztelet
Minden hónap első péntekje, a Jézus Szíve-tisztelet napja. Alacoque Szt Margit külön fölszólítást kapott az Úr Jézus Krisztustól, hogy minden hónap első péntekén járuljon szentáldozáshoz. A 9 egymást követő első péntek megtartásához, az első pénteki nagykilencedhez az Úr külön ígéretet fűzött. Ennek alapján, főként a jezsuiták hatására, a Jézus Szíve tisztelet legnépszerűbb formája lett az első péntekeken végzett engesztelő szentgyónás, szentmise (szövege votív mise Jézus Szent Szívéről) és szentáldozás. Az első péntekek következetes megtartása nagy segítség a lelki életben. Jellemzője és a hozzá fűződő ígéretek a bűnbánat, az önismeret fejlődése, a tökéletesség köré csoportosulnak.
Mi is az a Jézus Szíve tisztelet?
Története.
A középkorban már kimutatható volt bizonyos körökben a kifejezett Jézus Szíve tisztelet, különösen a “német misztikusoknál” (1250-1350). Elmélkedésük anyaga az Énekek éneke: az Egyház, mint Krisztus jegyese. A jezsuiták és a karthauziak átvették a Jézus Szíve tiszteletet, és elterjesztették az Egyházban. Eudes Szent János is buzgólkodott ebben.
Itt kapcsolódtak be a Jézus Szíve tiszteletbe Alacoque Szent Margit látomásai (1673-75), melyekben Jézus különösen az emberi hálátlanságot
fájlalta, s a Szív tisztelőitől engesztelést, a hónap első péntekjén gyónást és áldozást kért. A Szent Szív tisztelet terjedésében nagy szerepe volt Alacoque Szent Margit gyóntatójának, a jezsuita páter Colombière-nek A felvilágosodás, ill. a jozefinizmus nem kedvezett a Jézus Szíve tisztelet terjedésének. 1814-ben, a visszaállított Jézus Szíve tisztelet azonban ismét legfőbb tömegpasztorációs programjának tekintette, s a társadalmi szolidaritás és megbékélés, a szociális megújhodás orvosságaként hirdette meg Jézus Szíve tiszteletét. Azóta alig van templom, ahol ne lenne jelen a Jézus Szíve tisztelete.
Az Egyház hivatalos liturgiája mindaddig tartózkodó maradt, amíg a Jézus Szíve teológiája nem volt kidolgozva. XIII. Kelemen pápa (1758-69) 1765-ben engedélyezte a lengyel püspököknek, hogy bizonyos keretek között bevezessék Jézus Szíve miséjét és officiumát. IX. Pius pápa Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztette. XIII. Leó pápa (1878-1903) 1899-ben hagyta jóvá a Jézus Szíve litániát az egész Egyház számára. XI.Pius 1928-ban a Miserentissimus Redemptor enciklikában már összefoglalást adott a Jézus Szíve tisztelet teológiai alapjairól. XII. Pius pápa (1939-58) a Haurietis aquas enciklikájával emlékezett meg a 100 évvel korábban bevezetett ünnepről.
Főünnepe a pünkösd utáni 2. vasárnapot (úrnap nyolcadát) követő péntek (az egyházi év utolsó változó ünnepe). Ezenkívül a Jézus Szíve tisztelet ideje minden elsőpéntek és a június hónap.
A Jézus Szíve tisztelet dogmatikai megalapozása a Szentírásra megy vissza és a hagyomány adataira támaszkodott. Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma. Ahogy Pál apostol arról beszélt, hogy ne szomorítsuk meg Isten lelkét, úgy lehet szó Jézus engeszteléséről is.
A Jézus Szíve tiszteletben magát az Istenembert, magát Jézust ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte. A személyes egység révén Jézus egész embersége az isteni személy kifejezője. Az egyházi dokumentumok szerint a szív nem pusztán jelképe Jézus szeretetének, hanem valóságos emberségének kifejezése, melyet áldozatul adott értünk. A Szentírásban és a hagyományban a szív nem lélektani, hanem az egész embert kifejező fogalom, olyan ősfogalom, amely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. A testben megnyilvánuló személyesség belső központja, ahol a személyes elhatározások és a külső kapcsolatok megszületnek. Amikor Jézus szeretete helyett a szívét tiszteljük, akkor az elvont
fogalom helyett a konkrét valóságra hivatkozunk, és ez egyúttal eszünkbe idézi a megtestesülés titkát is. Jézus Szíve ontológiailag megalapozott szimbólum, mely alkalmas arra, hogy a személyiséget a maga emberségében kifejezze. A szívben nemcsak Jézus emberi, hanem istenemberi szeretetének is jelképét látjuk, amely egyszerre tükrözi az Atya iránti és az emberek iránti szeretetet. Mivel a Jézus Szíve tisztelet a szíven keresztül az isteni személyre vonatkozik, azért ezt a latreutikus, vagyis imádó kultusz körébe soroljuk.
A Jézus Szíve tisztelet megnyilvánulási formái: az engesztelés, a viszontszeretet, Krisztus követése és önmagunk fölajánlása. Az engesztelés lényegében bekapcsolódás abba az engesztelésbe, amelyet Jézus mint főpap az Atya elé visz, de az ellene elkövetett sértés jóvátétele is.
Önmagunk fölajánlása azt fejezi ki, hogy egyesülni akarunk a szeretettel, mellyel Isten szerette a világot, és minden fáradozásunkat, munkánkat, szenvedésünket ennek érdekében tesszük és viseljük. Kerülni kell, hogy az ájtatosság elszakadjon a teljes Istenembertől, és csak a szívre, mintegy jelképre irányuljon.
.
Szent Margit volt az első, aki a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. E fölajánlást később egészen napjainkig jámbor egyének és közösségek, városok és nemzetek követik. XI. Pius pápa (1922-39) az Egyházat is Jézus Szíve oltalmába ajánlotta.
Az első péntek “időszerűsége”
Hitéletünkben jártas keresztények ismerik a Jézus Szíve-tiszteletet, főleg az “első pénteki nagykilenced” gyakorlata révén.
Történeti háttere ez: amikor az egyház hitélete megkívánta, Jézus úgy sietett segítségünkre, hogy – a hivatalos kinyilatkoztatás fényében hiteles üzenetet küldött (a XVI. század végén) Alacoque Szent Margit által. Rámutatott Szívére, testi Szívét megérintő érzelemvilágára, főleg szeretetére. “Isten szeretete Jézus kereszten átszúrt Szívében nyilvánult meg, és viszontszeretetet hoz létre” (XVI. Benedek pápa).
Jézus célja tehát az volt, hogy nemes érzelmekben gazdag, bensőséges, baráti kapcsolatra léphessen velünk. Ennek – a dolog természeténél fogva – bizonyos hitéleti gyakorlatokban is meg kell mutatkoznia. Ebben Jézus maga van segítségünkre: szeretetének viszonzását kérve kilenc egymás utáni első pénteki szentáldozást ajánl. A maga részéről pedig így szólt: “Szívem irgalmában megígérem, hogy mindazoknak, akik e kérésemet teljesítik, megadom a végső bűnbánat kegyelmét; nem halnak meg a nekik szükséges szentségek nélkül.”
Jézus ezzel az ígéretével az utóbbi századokban hatalmas tömegeket vonzott magához.
Sajnos, a múlt század közepétől ez a buzgóság lehanyatlott. Sokféle oka van ennek. Egyik az, hogy a jobb megértés hiánya miatt a hívek számára a gyónás volt a fontos: “Gyónni megyek – első péntek van!” Már az is baj volt, hogy a sok gyónó láttán a gyóntató nem foglalkozott alaposan a lelkekkel. A “hamari munka” itt sem ért sokat. Pedig Jézus a gyónást nem is említette. Igen, gyónjon meg, aki lelkiismerete terhén könnyíteni akar, de a cél a bensőséges eucharisztikus találkozás gyümölcse: az elmélyülő barátság Jézussal. A szívek találkozása.
Manapság egyre kevesebb a gyónás (különböző okokból). És vele – az “első péntekes” hívők száma is kisebb lett.
Ugyanakkor megfigyelhető a személyes Jézus-kapcsolat növekvő igénye. E változást jobban megértjük, ha összeillesztünk két jézusi kijelentést: “Aki megtartja parancsaimat, az szeret engem” – “Aki szeret engem, megtartja tanításomat”. Mindkét kijelentésben a parancsszámba menő tanítás megtartásáról és a szeretetről is szó van. Régebben inkább a parancsok megtartását láttuk fontosabbnak – ebben rejlett Jézus szeretete. Mint láttuk, egyre inkább érvényesül – főleg a komolyan vallásos fiataloknál – a fordított sorrend: szeressük meg Jézust, éljünk vele személyes, szívtől szív felé forduló barátságban. Igen, bűnösök vagyunk, de hát Jézus “nem azért jött, hogy az igazakat hívja, hanem a bűnösöket” (Mk 2,17). Őket vonzza Jézus irgalmas Szíve – többek közt az első pénteki felhívással is. Mennyire kedvez ez a fordulat a Jézus Szíve szerinti lelkiségnek!
Vannak mégis, akik e gyakorlatot kifogásolják. Jézus nekik is azt mondja, amit a zúgolódó szőlőmunkásoknak: “Rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?!” (Mt 20,16) Mások arra a teológiailag biztos tanításra hivatkoznak, hogy nem lehetünk biztosak üdvösségünk elérésében, így például abban sem, hogy ez vagy az az első pénteki szentáldozásunk a kegyelem állapotában történt-e; teljesült-e a gyakorlat egymásutánisága. Válaszunk: az Isten irgalmas szeretetére számító ember nyugodtan hagyatkozhat az üdvösségnek őbenne rejlő, legalábbis valószínűsítő jeleire. Ilyenek: jótékonykodó szeretetben él, tiszteli Jézus Anyját, és – nem utolsósorban – Jézus nagylelkű ígéretében bízva végzi az első pénteki kilencedet.
Hogyan ébresszük fel tehát mind többekben az igényt a nagykilencedre?
Tudatosítsuk, mit jelent az örök élet, örök boldogság – és mit a kárhozat. Emlékeztessünk rá, hogy Jézus várja barátságunkat – baráti szívvel. Kapcsolatunk elmélyítése igényli a rendszeres ismétlést – kilenc alkalommal, ahogyan Jézus akarja. A gyónás e téren csak eszköz, szükséges eszköz. És hogy jól használjuk ezt az eszközt, ne elsietve, ne tömegben, hanem komolyan, tehát inkább pár nappal előbb végezzük el gyónásunkat.
Sok, és nagyon szükséges kegyelem forrása lesz a nagykilenced mozgalma. Csatlakozzunk hozzá, bátorítsunk másokat is! (Hevenesi János SJ)
EGYHÁZI ADÓ (Önkéntes hozzájárulás plébániai közösségünk fenntartásához)
Mindig vannak újabb érdeklődők az Egyházi adóval (önkéntes hozzájárulás)kapcsolatosan is. Íme egy rövid tájékoztató:
Önfenntartók vagyunk! Az alkalmazottak fizetését (papok, sekrestyés,kántor, adószedő), a sok rezsi költséget (villany, gáz, víz, csatorna, szemét, stb.), és egyéb kiadásokat (karbantartás, felújítás,stb.) a hívek által befizetett egyházi adóból, adományokból kell(ene) kigazdálkodnunk!
Mennyit kell fizetni? – Egyén, vagy család bevételének 0.5 %-át, de minimum 3.800 ft,fő/év! Mikor fizessünk? – Mindenkinek lelkiismeretére van bízva. Lehet egyben, havonta, stb. Mindig segítség, ha valaki év elején fizet, de kinek-kinek lehetősége szerint…
Hogyan, hol fizessünk? – Plébániánk irodájában! Ez tiszta bevétel, nincs belőle levonás.
Aki ezt nem tudja vállalni, az fizetheti a pénzbeszedőnél, csekken,vagy átutalással is.
Köszönjük (Isten fizesse meg!) mindazoknak, akik évről-évre rendszeresen behozzák, befizetik az “egyházi adót”!
Akik nem tudják befizetni a 0.5 %-ot (vagyis kevesebbet fizetnek), azoknál tudomásul vesszük, hogy egyházi adót nem tudnak fizetni. Természetesen adományaikat köszönettel fogadjuk.
Megjegyzés: Az adófizetők munkahelyükön rendelkezhetnek jövedelmük 2×1 százalékával (a Katolikus Egyház, ill. valamilyen alapítvány javára). Ez más téma,ez nem az egyházközségi adó! ( az év első felében aktuális… Ezt is köszönettel fogadjuk!
———————-
MIT JELENT A LAKÁSSZENTELÉSKOR FELÍRT G+M+B?
1. Általánosan használt jelentése: a három napkeleti bölcs (király) nevének rövidítése – Gáspár+Menyhért+Boldozsár
2. Másik jelentése: Christus Mansionem Benedicat = Krisztus áldja meg e hajlékot
———————
BE LEHET MÉG KAPCSOLÓDNI VALAMELYIK HITTANOS CSOPORTBA?
Természetesen! Bátorság! Szeretettel várunk!
————————-
BÖJTI FEGYELEM
Jézus iránti szeretetből (Ő szenvedett, életét adta értem) vállalok valamit, válaszolok szeretetére…
HAMVAZÓSZERDA és NAGYPÉNTEK szigorú böjt.
– Hústilalom: a hústól való tartózkodás a betöltött 14 éves kortól kötelező.
– Az étkezés csökkentése: a betöltött 21. életévtől a megkezdett 60-ig (egyszer van teljesebb étkezés és max. kétszer némi étel fogyasztása).
NAGYBÖJT PÉNTEKJEIN is hústilalom van!
AZ ÉV TÖBBI PÉNTEKJÉN: vagy a hústól való tartózkodással, egyéb területeken való lemondással (TV, zene, kávé, ital, cigaretta , újság, stb.) vagy ehelyett az irgalmas szeretet (pl. idős, v. beteglátogatás, alamizsna, adomány, segítés, “közmunka” a plébánia és temlom körül), vagy jámbor áhítat valamely gyakorlatával tehetünk eleget a bűnbánat isteni parancsának (pl. keresztút elimádkozása, szentségimádás, litánia). Sok-sok lehetőség, mindenki magu tudja, hogy számára mi az a többlet, amelyet “megérez”…

Forrás: gyárvárosi plébánia honlapja