Virágvasárnapi Passió

Ennek a szentmisének különlegessége a passió éneklése. Az újabb előírások is lehetővé teszik, hogy maradjunk a régi szokásnál, amely szerint ezen a napon minden évben Szent Máté evangéliumából énekeljük a szenvedés evangéliumát, vagyis a Passiót dramatizálva (tehát szereplőkre és kórus – turbára felosztva).

Az önállóságra emelkedett olvasó-tónusok közül legfontosabb a passió. Jézus szenvedéstörténetét ősi idők óta a nagyhét négy napján olvasták a misében: Virágvasárnap Máté, nagykedden Márk, nagyszerdán Lukács, nagypénteken János evangéliuma szerint. A passió-tónus kvintambitusú recitációs modell, melyhez azonban utólag két további szakaszt fűztek: egy mélyebbet a Jézus szavait idéző mondatokhoz, és egy magasabbat az összes többi bibliai szereplő szavaihoz. A második évezredben szokásba jött, hogy a három szakaszt három személy között megosszák. Az eredeti olvasmány-tónus tehát az elbeszélő részeket olvasó „evangélista” szólamában látható. Az európai passiódallamok többsége a „dúr” olvasmánytónus fejleménye. A magyar hagyomány a „moll” olvasmánytónusból létrejött passiót tartott fenn. Jézus szavait itt nem mélyebb ambitusban éneklik, hanem a túba kerül mélyebbre, a moll pentachord második fokára. A harmadik formula itt is a túbahang és annak felső kvartja között helyezkedik el.