Nagycsütörtöki Szertartás

A Nagyhét három utolsó napját: nagycsütörtököt, nagypénteket és nagyszombatot (a húsvéti vigíliával) triduum sacrum-nak, szent három napnak nevezzük.

Nagycsütörtök ősi neve in Coena Domini (az Úr vacsorájának napja), ezzel a névvel a latin liturgia kiemeli az Oltáriszentség illetve a szentmise alapítását. Az ősegyházban e nap volt a felnőtt hittanulók keresztségre való előkészületének befejezése, a megkeresztelendőket megkenték szent olajjal. Ma erre emlékeztet a délelőtti püspöki misében történő krizmaszentelés. A régi liturgiában igen nagy ünnepélyességgel történt az olajszentelés, 12 áldozópap, 7 diakónus és 7 szubdiakónus részvételével. Ma is a papság minél nagyobb részvételével történik az olajszentelés, amely egyben a papság egységének, az egyházi rend alapításának az ünneplése is. A papok megújítják papi fogadalmaikat. A krizmaszentelési mise szertartás- és énekrendjét a hivatalos könyvekből megismerhetik, akik ezen szolgálnak.

Ezen a napon fogadták vissza az Egyház közösségébe a nyilvános vezeklőket is. A vezeklők visszafogadása a római pontificaléban (püspöki szertartások könyve) a II. vatikáni zsinat utáni liturgikus reformig szerepelt. A bűnbánati liturgiának (mely a vezeklők visszafogadásának szertartásából keletkezett) rendjét lásd az Éneklő Egyház 1026. oldalától. Igyekezzünk beiktatni a templomi szertartásrendbe csütörtök délelőtt vagy kora délután. (Esetleg szerda estére elővételezhető.)

Nagycsütörtök szentmiséje nem egyszerűen az Oltáriszentség alapításának ünnepe (erre Úrnapja szolgál), hanem Krisztus kínszenvedésének szent három napját kezdi. Introitusa, gradualéja, offertoriuma az ősi énekrend szerint erre vonatkozik.