Báthory László atya
Jó papunk emlékére
Az elmúlt héten nagy részvét mellett búcsúzott az egyházmegye papsága és a hívek sokasága Báthory László Ágoston téri plébánostól. Sokan jöttek el a temetésre azokból a helységekből is, ahol a Plébános úr, vagy ahogy mások hívták, a Laci bácsi szolgált. Nem véletlen, hiszen bárhová is helyezték a több mint 50 éves papi szolgálata során, mindenhol benne élt a hívő közösség hétköznapjaiban, képes volt azonosulni a helyi szokásokkal és ugyanakkor új színt hozott az egyházközségek életébe.
Egy kis faluba, Erdősmecskére 1968-72 között rendelte a püspök úr szolgálni a híveket. Ebben a mélyen hagyománytisztelő, akkor még többségében svábok lakta faluban azonnal feltűnést keltett az akkor a harmincas évei közepén járó pap érkezése, aki természetes közvetlenséggel, mosolygó arccal rázott kezet a falu bármelyik lakosával, őszintén érdeklődött a család és a munka után és igyekezett törődő figyelemmel kisérni az emberek mindennapi életét. Ez akkor nagy újdonságnak számított. Egy pap, aki együtt nevet velünk a humoros dolgokon is, számára a világ teljes valójában egyszerűen megközelíthető, minden álszent magatartás, póz nélkül.
Pár hét alatt megtelt a falu nagy temploma. Az egymást követő ünnepekre való készület új elemekkel gazdagította az egyszerű emberek Istenhez vezető útját. A karácsonyi készület a hajnali rorate misékkel, a gazdagon feldíszített szentély, a sokszínű énekek, a húsvét szent három napjának élményszerű ünneplése, az úrnapi körmenet virágszőnyegei …, mind-mind arról tanuskodtak, hogy milyen fontos a hit és a forma egysége. Hiszen ezáltal könnyebben megérzi az egyszerű ember is az ég és a föld közelségét. Beszédei röviden, de hétköznapi, vagy éppen az egyszerű embereket is megragadó irodalmi példákkal közvetítették mindenki felé Isten minden embert átölelő szeretetét. Híre elterjedt a környező falvakban is. Nemcsak vendégjáráskor, pl. búcsúban, hanem más alkalmakkor is, többen azért jöttek el a misénkre távolabbi helységekből, hogy hallhassák a mecskei papot.
Azokban az években egyáltalán nem volt természetes a nemzetiségek anyanyelvének a támogatása. Neki viszont magától értetődő volt, hogy német nyelven is elhangozzon az evangélium. A számára elsőre idegenül hangzó német énekek hamarosan nemcsak az ének repertoár állandó részei, hanem az ő kedves egyházi énekei is lettek.
Évtizedekkel megelőzte korát azzal is, hogy amikor még nem lehetett a II. világháború áldozatainak (akik a magyar és a német hadseregben szolgáltak) emlékművet állítani, ő már akkor egy emlékkereszttel tisztelgett a hősi áldozatok emléke előtt.
Különösen nagy figyelemmel foglalkozott a gyerekekkel, fiatalokkal. Az oltárt nem ritkán 15-20 ministráns vette körül (a helyi szabók által készített gyönyörű ruhákban). Szülei mondták is neki mikor meglátogatták: „édes fiam, te úgy misézel itt mint egy püspök”.
Számára nem volt lehetetlen. Egyik télen a hatalmas hó miatt teljesen leállt mindenfajta közlekedés, a falu el volt zárva a külvilágtól, de neki ez nem okozott gondot, hogy az egyik 5 km-re lévő filiába (Apátvarasd) is átmenjen – hegyen-völgyön keresztül -, hogy bemutathassa a szentmisét (reggel 8-kor). Délelőtt fél 11 felé közelítve, még mindig nem jött vissza. Pedig ilyenkor már rendezni szokta a ministránsokat. Egyszer csak látjuk ám, hogy a szemközti dombon síel lefelé valaki és a templom felé közelít. A papunk időben megérkezett. Igaz, szinte facsarni lehetett a ruhájából a vízet.
A kis falu lakosai Plébános úrként szólították, pedig ő többször is kifejezte, hogy nem szereti, ha urazzák. Egyszerű, jóban-rosszban velünk élő emberként akart mindenkihez közelíteni.
Természetes, közvetlen, őszinte hangja és stílusa miatt a falu apraja-nagyja a szívébe fogadta. Szolgálata alatt megújult a plébánia, a templom és a környezete. A nagyobb munkákat a falu lakosai önként és örömmel végezték el.
Négy év nem nagy idő, de a hatása felbecsülhetetlen. Még négy évtized múlva, generációkon átívelve is hatnak a tanításai, példája, Isten- és emberszeretete.
Schmidt János (Smici) 2010. Február
Itt olvasható a saját kézzel írt végrendelete.
Képek a temetésről:
